Szerelem

Sokszor azt hisszük, hogy a szerelem csak pillangó a gyomorban és állandó mosolygás. Pedig a szerelem sokkal több ennél. Néha biztonságérzet, néha hiány, néha fájdalom, összezavarodottság, néha pedig megmagyarázhatatlan boldogság.

Szerelmesnek lenni nem mindig hangos és látványos. Valamikor csendes. Néha csak annyi, hogy valaki eszedbe jut, mikor zenét hallgatsz, vagy amikor valami jó vagy rossz történik veled, olyankor érzed, hogy vele szeretnéd megosztani.

De honnan tudjuk, hogy igazán szerelmesek vagyunk?

Talán onnan, hogy nem csak azt nézzük, mit kapunk, hanem azt is, hogy mit adhatunk. Hogy fontosabb lesz a mosolya mint a saját büszkeségünk. Hogy akkor is hiányzik, mikor próbálod elfelejteni. És, hogy nem csak a jó oldalát látod, hanem a hibáival együtt is valósnak érzed.

A szerelem nem mindig könnyű. Néha összezavar, néha megbánt, néha pedig tanít. De talán pont ezért különleges: mert közben önmagunkról is rengeteget megtudunk. Arról, hogy mennyire tudunk bízni, ragaszkodni, elengedni.

Lehet, hogy nincs egyetlen biztos válasz arra, mikor vagyunk szerelmesek. De ha valaki mellett önmagad akarsz lenni, ha vele képzeled el a holnapot, és a hiánya jobban fáj, mint bármi másé- akkor talán már tudod a választ.